Információk a blogról

A Múlt árnyai csapat

Mi a szatmári Kölcsey Ferenc Főgimnázium XI.D osztályos tanulói vagyunk. Csapatunknak négy tagja van: Oláh Brigitta, Reskó Eszter, Varsolczi-Foris Evelin és Vászka Szabina. A csapat szorgalmas, kreatív lányokból áll, akiket minden szempontból érdekel a történelem. Szeretünk új dolgokat felfedezni, és szeretjük a kutatómunkát is.

Ebben a blogban azt szeretnénk bemutatni, szüleink, nagyszüleink hogyan élték meg a rendszerváltást, hogyan gondolkodtak, viselkedtek akkoriban az emberek, melyek voltak az „ügyeletes és tanulságos napi gondjaik”, milyen vicceken nevettek és milyen zenéket szerettek. Köszönjük, hogy szánnak ránk időt, és elolvassák a bejegyzéseket!

 

Irányító tanár

Muhi Csilla vagyok, történelmet tanítok a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban. 10 éves voltam, amikor a rendszerváltás bekövetkezett, élénk emlékeim vannak arról az időszakról. Édesanyám újságírónő volt a Friss Újsággá alakult Szatmári Hírlapnál, ezért első kézből értesültem sok mindenről. Szeretettel ajánlom a blogot diákoknak és tanároknak, mint oktatási segédletet a szocializmus utolsó évtizedének és az 1989-es események jobb megismeréséhez és megértéséhez!

 

Egy szocialista (él)munkásnő (a sok közül)

A sorsfordító történelmi események, amilyenek a forradalmak, nemcsak a hősökről szólnak, akik kivonulnak az utcára, bátor kiállásukkal elindítanak bizonyos folyamatokat, s akár életük árán is kivívják a szabadságot. Ugyanolyan fontos a „kisemberek” nézőpontja. A hősökre kegyelettel emlékezünk a jeles alkalmakkor, megkoszorúzzuk szobrukat, de az átlagemberek azok, akik továbbviszik a forradalmak vívmányait, a kiharcolt kedvezményeket megőrzik és örökségül hagyják az utókor számára. Akkor is működnek ezek a rejtett mechanizmusok, ha a kisemberek nem tüntetnek, nem skandálnak jelszavakat lelkesen, inkább otthonaikban várják ki szívdobogva, mire elvonulnak felettük a történelem viharai.

Blogunk szereplői kitaláltak, nincs olyan csapattagunk, aki a kerettörténetben szerepel. Simon Erzsébet, a szocialista élmunkásnő, akinek a „visszaemlékezéseit” megosztottuk, szintén nem létező személy. Létezik viszont pár lelkes diák, aki szeretne minél többet megtudni történelmünknek erről a nem egészen feldolgozott időszakáról, melyben még mindig vannak vakfoltok. És létezik sok ezer személy, a már említett kisemberek, akik világtörténelmi jelentőségű eseményeknek voltak a tanúi, kedvezményezettjei, ezen örökség továbbadói.

 

Források

Mint említettük, blogunk szereplői kitalált személyek. Nem kitaláció azonban mindaz, ami velük történik. Több könyvet, internetes forrást, korabeli újságot tanulmányoztunk át, hogy minél hitelesebben tudjunk írni, sokat beszélgettünk szüleinkkel, nagyszüleinkkel erről az időszakról, továbbá interjúkat készítettünk olyan személyekkel, akik megélték mindazt, amit szeretnénk minél hitelesebben és érzékletesebben bemutatni. Felhasználtuk azokat az interjúkat, amelyeket más kölcseys diákok készítettek. Köszönjük osztálytársainknak a XI.D-ből, továbbá a X.C, XII.D és a XII.F tanulóinak a sok értékes információt, amihez hozzájutottunk ilyen módon! 

A többi forrás jegyzékét ITT lehet megtekinteni. 

 

Néhány tudnivaló

A legfrissebb bejegyzések vannak legelöl, ezért kérünk, hogy 2020. október 10-től olvass bennünket! Az idősík, amin mozgunk: 1989 június - 1990 március, kitekintéssel ennél korábbi eseményekre.

Szerettük volna az eredeti, 1989-1990-es dátumokra időzíteni a bejegyzéseket, de ezt a blog beállításai nem tették lehetővé. Csak azt tudtuk beállítani, hogy a decemberi események és utóhatásaik dátuma 2020-2021-ben is ugyanazokra az időpontokra essen.

A blog „szerzője” egy egyszerű varrónő, aki 15 éves kora óta keményen dolgozik. Igyekeztünk úgy fogalmazni, ahogy ő fogalmazna., csak a román szavakkal kevert, „ízes szatmári beszédet” hanyagoltuk, hogy mindenki számára érthető legyen, amit írunk.

Akkor még mindenki hitt abban, hogy az 1989 decemberi eseménysorozat, mely a Ceaușescu házaspár kivégzésével tetőződött, egy spontán népi megmozdulással induló, igazi forradalom volt. A történelmi hűség kedvéért mi is úgy meséljük el az eseményeket, ahogy az akkori emberek megélték. ’89 végén Románia lakosságának nagy része komolyan úgy gondolta, hogy egy új, szebb, jobb világ kezdődik. Ám beigazolódott a mondás, miszerint „a szocializmus a demokráciához vezető leghosszabb út”, mert az átalakulás nem ment könnyen, zökkenőmentesen, sőt még napjainkban is tart.