Évzáró és egyebek

A gyerekek nagyon várják már a vakációt. Előtte azonban végig kell szenvedniük a hosszú és unalmas évzárót, a sok párttitkári szónoklattal. Sajnos nem vehetünk részt, se Józsi, se én nem tudtuk elcserélni mással a műszakot, pedig olyan büszke vagyok, különösen Enikőre, aki második tanuló az osztályában! Eddig első volt, de említettem már a rossz jegyet, ami az áramszünet miatt év végén becsúszott neki. A kép tavaly ilyenkor készült.

Hétvégén, vagyis két nap múlva mennek ki a gyerekek három hétre Egribe. Autónk még nincs sajnos, szerencsére a sógoromék éppen akkor indulnak falura és elviszik őket is. Még jó, hogy ezen a hétvégén pont a páros rendszámú autók közlekedhetnek, különben várnunk kellett volna még egy hetet.

Enikő és Attila szeretnek a nagyszülőknél lenni, én pedig örülök, mert nyugodtabban telnek a napjaim, nem kell egyfolytában amiatt aggódnom, lesz-e kenyér vagy tej? Falun megsüti édesanyám a kenyeret nekik, tej is akad, bár tehenük már nincs, azt is kollektivizálták 1952-ben… Kati húgom, aki még mindig a kollektívben dolgozik, hordja nekik haza a tejet.

Mi itt Szatmáron elvagyunk Józsival akkor is, ha nincs mindig vacsora. Úgyis spórolnunk kell, júliusban megyünk a gyerekekkel a tengerre. Ha meg nyaralunk, akkor szeretem egy kicsit elengedni magamat, többet költeni, mint máskor. 

Hát így néz ki szüleim háza, itt nőttem fel. Józsi családja három házzal lejjebb lakik. 

Ők pedig az én szüleim. Bár nagyon szegények voltunk gyerekkoromban, mégis büszke vagyok rájuk, mert munkára és emberségre neveltek engem, a testvéreimmel együtt.

Július 10-től Józsival szabadságra megyünk, akkor egy hetet náluk töltünk mi is. Már nagyon hiányoznak nekem!

Szatmár, 1989. június 21.

A páros és páratlan rendszámú autóknál bizony felkaptam a fejem! A mai világban döbbenetesen hangzik, hogy ne akkor autózzunk, amikor akarunk! Nagyapám azt is mesélte, hogy „tiket”-re (vagyis jegyre) lehetett venni a benzint, mint az élelmiszereket. Csak 40 litert adtak egy hónapban. Akinek van autója, az tudja, mire elég 40 liter! 

Persze ki lehetett cselezni ezt is. Például, aki háznál lakott, egy nagy 200 literes vashordóba öntötte a kiporciózott benzint és ipari benzinnel keverte, hogy jöjjön ki legalább 100 liter havonta. Az ipari benzin nem volt olyan jó minőségű, de az 1310-es Dacia ment azzal is. :)) 

Nagybátyáméknak Trabantjuk is volt a Dacia előtt, ami még mindig megvan Egriben, a családi ház kertjében, csak már rendesen benőtte a gaz.