Egy kis kiegészítés

A megtorlás híre futótűzként terjedt el Temesváron. December 20-án a nagyobb gyárakból a munkások tömött oszlopokban indultak a városközpont felé. A hadsereg egységei már nem avatkoztak be, sok katona rokonszenvezett a tüntetőkkel. Az Opera téren (ma: Győzelem tere) kb. százezer tüntető gyűlt össze, a város lakosságának egyharmada, és rendszerellenes jelszavakat skandált: „Mi vagyunk a nép!”, „A hadsereg velünk van!”, „Ne féljetek, Ceaușescu meg fog bukni!” stb. 

Bukarestből Constantin Dăscălescu miniszterelnök és Emil Bobu, a párt központi bizottságának titkára érkezett több tábornok társaságában, hogy tárgyaljon a tüntetőkkel. Ők beleegyeztek az elfogott tüntetők elengedésébe, de a fő követelést, hogy Ceaușescu mondjon le, nem fogadták el, így a városban patthelyzet alakult ki. A hadsereg egységeit egyelőre visszavonták. 

Este Ceaușescu visszatért Iránból, és televíziós beszédet tartott, amelyben külső erők Románia belügyeibe való beavatkozásaként értékelte a történteket, engedményekről, a saját felelősségéről azonban nem szólt. 

A romániai sajtó (rádió, TV, újságok) a temesvári eseményekről ezen túlmenően nem tudósított, az ország lakossága csak a nyugati rádióállomásokon (Szabad Európa Rádió, Amerika Hangja) keresztül vagy személyes kapcsolatok (rokonok, ismerősök) révén értesült a temesvári mészárlásról. Temesváron a városközpontot a felkelők ellenőrizték, akik kezdték megszervezni magukat, megalakították a Román Demokratikus Frontot (Frontul Democratic Român), és a várost „szabaddá” nyilvánították.