Egy olyan nap, mint a többi

Tegnap este kipróbáltam egy új receptet, Marikától kaptam, a szembeszomszédtól. Leírom ide, mert jól sikerült. 6 lapból áll, mégse töltöttem az egész napot a konyhában, a lapoknak ugyanis csak pár perc kellett a lerben, szóval még a gázzal is lehet spórolni. Kakaó meg csoki persze nem volt itthon, cukormáz lett a tetejére.

„50 dkg lisztet 10 dkg zsírral elmorzsolunk. Hozzákeverünk 15 dkg cukrot, egy késhegynyi szódabikarbónát. 1 tojással és egy deci tejjel könnyen gyúrható tésztát készítünk. 6 egyenlő részre osztjuk. Hosszúkás, vékony, egyenlő lapokra nyújtsuk. Azonnal sütjük a tepsi hátán. Töltelék: 6 dl tejben 4 evőkanál lisztet sűrűre főzünk, 3 evőkanál cukrot barnára pirítunk, felolvasztjuk két evőkanál feketekávéval, 10 dkg vajjal hűlésig keverjük, azután a két masszát összeadjuk, ezt a krémet ötfelé osztjuk, a lapokat megkenjük vele. A felsőt – ha van – csokoládéval vagy kakaóval, ha nincs cukormázzal vonjuk be. Lehetőleg csak másnap szeleteljük fel. 24 szép szelet van belőle. Ha kisebbre vágjuk, több is.”

Ma délután átjött hozzánk Irénke és Karcsi, hozták a gyerekeket is. Sokat beszéltünk a forradalomról, Karcsi meg Józsi főleg. Attila elment szánkózni a barátaival a töltésre. Mi otthon maradtunk, a gyerekek társasjátékot játszottak, a végére beszálltam én is Irénkével együtt.

Szatmár, 1989. december 30.