Eközben Szatmáron...

Ma már másodjára ülök le az írógéphez: muszáj mindent kiírjak magamból, ezzel vezetem le az idegességet. Kézről-kézre járt ma reggel a gyárban a Szatmári Hírlap. Nem jött, hogy elhiggyem: még mindig hazudnak nekünk! Az első oldalon számoltak be a Bukarestben lezajlott népgyűlésről, de nem ám úgy, ahogy történt! A cikk szerint több tízezer munkás vett részt a „haza szocialista jelene és jövője iránti messzemenő felelősség jegyében lezajlott népgyűlésen.” Azt is írták, hogy a gyűlésen felszólalt Nicolae Ceauşescu is, akinek beszédét folyamatosan megszakította a taps és a hurrázás. Hát azt hiszik ezek, birkák vagyunk, bármit meg lehet etetni velünk? Hogy nem nézünk TV-t, nem hallgatunk rádiót?

A Mondialában és Józsiéknál az Unió gyárban is nagygyűlést tartottak, azt akarták, hogy elítéljük a temesvári eseményeket és állást foglaljunk Ceauşescu mellett, de mi csak hallgattunk. Látszott, hogy félnek a szervezők.

A hírek hatására tüntetés is volt az új központban, a közigazgatási palota előtt. Aztán megszólaltak a harangok és a gyárak kürtjei. Először nagyon megijedtünk, hogy itt is lőni fognak. Karcsi hívott estefelé, örömmel újságolta, hogy a hadsereg a nép oldalára állt. Hála Istennek, eléggé féltem, nehogy az legyen, mint Temesváron volt.

Szatmár, 1989. december 21 (még mindig)