Mert egy nép azt mondta: elég volt!

December 20-án, vagyis tegnap Temesvár nagy gyáraiból a munkások szép rendezett sorokban elindultak az Opera térre. A hadsereg ezúttal nem lépett közbe.

A tüntetések folytatódtak az Opera téren, és egyszer csak a téren tüntető több tízezer ember letérdelt, hogy közösen elmondják a Miatyánkot.

Ceaușescu visszaérkezett az országba. Nem mintha bárkinek is hiányzott volna... Ma délben, vagyis december 21-én a fővárosban nagygyűlést szervezett a temesvári események elítélésére. Több tízezer embert vezényeltek ki az utcára. Úgy hitték, hogy mint a birkák, azt teszik, amit mondanak nekik: szépen meghallgatják Ceaușescu beszédét, megtapsolják és megéljenzik őt. Eleinte így is volt, de hamar megváltozott a tömeg hangulata.

A nagygyűlésre összeterelt emberek fellázadtak és rendszerellenes tüntetésbe kezdtek. Délután Bukarestben is elkezdődtek az összecsapások. Hallottuk, hogy a tüntetők barikádot építettek egy szálloda mellett a központban.

Úgy hiszem, de nem csak én, hanem mindenki más is, akivel eddig beszéltem, hogy ezt már nem lehet leállítani. Ezek után hátha jobbra fordul a sorunk.

Szatmár, 1989. december 21.

December 21-én délben Ceaușescu – az általa összehívott tömeggyűlésen – elítélte a temesvári „vandálok” és „huligánok” cselekedeteit. A Központi Bizottság erkélyéről a „szocialista forradalom” és a román „sokoldalúan fejlett szocialista társadalom” eredményeit ismételgette, továbbá fizetésemelést ajánlott a munkásoknak. Az emberekre azonban ez már nem volt hatással, csak az első sorokban álló civil ruhás titkosrendőrök éljeneztek és tapsoltak. 

Miközben Ceaușescu a tömeghez beszélt, egyszer csak oldalról petárdarobbanás hallatszott, a hangszórók zúgni kezdtek, mire a tömeg megrémült, a sorok megbomlottak. A televízió egyenes adása ekkor megszakadt, és csak körülbelül 10-15 perces szünet után folytatódott.

Ceaușescu reakciója az erkélyen emlékezetes volt: hasztalan próbálta visszaszerezni az irányítást a felbolydult tömeg felett olyan felszólításokkal, mint „Halló, Halló!”, vagy „Maradjon mindenki a helyén!”. Végül be tudta fejezni a beszédét, de azt már csak az elöl álló pártaktivisták és titkosrendőrök tapsolták meg.

A szétszéledő tömeg egy része ellepte a környező utcákat, antikommunista és Ceaușescu-ellenes jelszavakat kezdett kiabálni: „Le a diktátorral!”, „Halál a gyilkosra!”, „Mi vagyunk a nép, le a diktátorral!”, „Ceaușescu, ki vagy te? Egy gyilkos Scornicești-ből!”. A tüntetők aztán a Kogălniceanu tér, az Unirii tér, a Rosetti tér és a Romană tér közötti utcákat és tereket „vették birtokba”.

Ceaușescu, a felesége, valamint a párt Politikai Végrehajtó Bizottságának tagjai a pártszékházban maradtak, és elkezdték a megtorlás megszervezését. Ahogy teltek az órák, egyre több ember ment ki az utcára.

A tüntetők hamarosan szembekerültek a katonasággal: több épületből, mellékutcából, tankok segítségével támadtak rájuk. A tűzoltók vízágyúkkal lőtték a tömeget, a rendőrség is ütlegelte és őrizetbe vette az embereket. Sok tiltakozót lelőttek, agyonvertek, leszúrtak, vagy eltaposták őket a páncélosok. Egy csapatszállító jármű a Hotel Intercontinental környékén hajtott a tömegbe. A tüntetőknek sikerült egy barikádot építeni a Dunărea étterem előtt, ami éjfélig kitartott, de végül egy tank elsodorta. A tüntetők utáni hajtóvadászat hajnali 3-ig folytatódott.

Mire a nap felvirradt, a tűzoltókocsik vízsugárral lemosták a véres utcákat. Az aznapi harcokat helikopterekből rögzítették, hogy bizonyítékokat gyűjtsenek a későbbi megtorlásokhoz, illetve turisták fényképeztek a város közepén lévő Hotel Intercontinentalból.