Hírek és rémhírek

Néhány napja nem írtam… Mindenféle rémhírek keringenek itt Szatmáron, félnek az emberek. Azt mondják, hogy terroristák vannak a városban, és a víz meg van mérgezve. A szomszédok nem is isznak csapvizet, csak szódát. A románok attól félnek, hogy jönnek a magyarok, és mindenki fél az oroszoktól.

Józsinak már december 20-án lejárt a buletinje, ki kellene cserélni, de úgy tudjuk, most semmi ilyesmit nem lehet. Várunk hát az új évig.

Milyen lesz vajon 1990? Jó lenne kicsit átmenni Magyarországra a gyerekekkel. Ahogy lehet, csináltatunk útlevelet nekik is, magunknak is. Mi Józsival utoljára 1976-ban, Attila születése előtt voltunk, akkor elmentünk a Balatonig. Utána már nem volt rá lehetőség, fizetni kellett a lakás részleteit, meg az a sok sorban állás és utánajárás mindenért, az áram- és vízszünetek elvették a kedvünket szinte az élettől is. 

Különben azt mondta a napokban az első emeleti szomszéd (aki tanult ember), hogy nem az államadósság visszafizetése miatt voltak ezek a szünetek, hanem így akarták „lekötni” az embereket. Mert aki azzal van elfoglalva, hogy túlélje a mindennapokat, annak nincs már energiája szidni Ceaușescut meg a pártot, szervezkedni ellene. Nem tudom, hogy ez igaz-e, de ha így van, akkor nagy disznóság volt.

Józsi ma kiszedte a poloskát a telefonból. Ezt is az első emeleti szomszéd mondta, hogy mindenkit lehallgattak. Hát legalább nem ok nélkül aggódtam, amikor Irénke mindenfélét összehordott nekem a konyhában! Tényleg szó szerint kellett azt érteni, hogy a falnak is füle van.

Más miatt is bosszankodom: Attila kapott vakációra egy román könyvet, mindjárt itt a második évharmad, de még egy sort sem olvasott el belőle. Enikővel nem volt ilyen probléma. Ez a fiú, ha csak teheti, a barátokkal van, és otthon is inkább a rágógumi papírokat meg a bélyeggyűjteményét rendezi olvasás helyett. Pedig nem rossz könyv a Fram, beleolvastam.

A Turbo rágó papírjai jobban érdeklik sajnos.

Szatmár, 1989. december 28.