Végre vége!

Megtörtént Elena és Nicolae Ceaușescu tárgyalása. Nagyon gyorsan lezajlott, a bíróság halálra ítélte őket. A kivégzésre este került sor. Ma mindenki nézte a TV-ben azt a néhány percet, amit a tárgyalásból leadtak.

Nem jön, hogy elhiggyem: vége, tényleg vége! Sírtunk a konyhában, mikor a rádió bemondta. Józsi folyton azt mondogatja, hogy egy golyót ő is szívesen beleröpített volna abba a két kutyába. Ami engem illet, én nem vetettem volna ilyen hamar véget az életüknek: a legjobb lett volna bezárni egy speciális börtönbe őket, és úgy tartani, olyan körülmények között őket, ahogy ők tartották a lakosságot sok éven keresztül. Egy hideg, sötét, a fűtéshiány miatt penészes falú cellában, amelyikben hol víz nincs, hol villany nincs. Hajnali 3-kor kelteni őket, kizavarni a börtönudvarra, hogy „álljanak sorba” órákon keresztül, és a végén ne kapjanak semmit, aztán dolgoztatni őket 8 óra hosszat 3 váltásban, majd délután álljon neki Elena elvtársnő kenyeret sütni, de úgy, hogy ne legyenek rendes hozzávalók ahhoz a kenyérhez. Jó kísérlet lenne kipróbálni, hogy meddig bírják, hiszen ők egy egész országgal kísérleteztek éveken keresztül.

A pontot az i-re az tette fel, mikor a román TV-ben magyarul is boldog karácsonyt kívántak, hát ennél boldogabb karácsonyunk nem is lehetne, azt hiszem.

Mi felnőttek sokat sírtunk ezekben a napokban, a férfiak is törölgették a szemüket rendesen, nemcsak a nők. Sírtunk örömünkben, sírtunk bánatunkban... Sírtunk, mert aggódtunk, hogy mi van, ha ez az egész csak egy álom és Ceaușescu valahogy mégis visszaveszi az irányítást... Aztán jött a kivégzés híre, és mázsás kő gördült le a szívünkről: VÉGE VÉGE VÉGE, SZÁZSZOR IS VÉGE, ahogy a szatmári utcákon kiabálják:

„Ole, ole, ole, ole/ Ceaușescu nu mai e!”

Nővéremék egyik ismerőse, aki a román újságnál dolgozik, több fényképet készített a diktatúra ellen tüntető tömegről. Ezekből a fotókból nekünk is juttatott, mert mi nem voltunk ott az új központban. Így legalább van emlékünk róla, meg tudjuk majd mutatni az unokáinknak is.

Szatmár, 1989. december 25.

Kiegészítés: a diktátor házaspár ellen indított perben a bíróság december 25-én hozott ítéletet a következő vádpontokban: 

1. népirtás - több, mint 60 ezer áldozat; 

2. az államhatalom aláásása a nép és az államhatalom ellen szervezett fegyveres cselekményekkel; 

3. a közvagyon rombolása, épületek megrongálásával és megsemmisítésével stb.; 

4. a nemzetgazdaság aláaknázása. 

A pert a hadsereg egyik legfőbb vezetője, a rendszer addigi támogatója, Stănculescu tábornok részvételével folytatták le. A bíróság elnöke Gică Popa hadbíró volt. A bíróság a vádlottakat bűnösnek találta, az ítélet golyó általi halál, amelyet a laktanya udvarán azonnal végre is hajtottak.

A kivégzőosztagot alkotó 3 ejtőernyős katona kilőtte a tárban lévő mind a 20-20 lőszert. Útban a laktanya-parancsnokság épületének bejáratától alig 10 méterre lévő fal, a vesztőhely felé, Ceaușescu az Internacionálét énekelte, majd azt kiáltotta, hogy „Éljen a szabad és független Román Szocialista Köztársaság!”.