Az élet megy tovább

Enikő a 6-os számú Ipari Líceumba jár, elektrotechnika osztályba, többször említettem már, milyen jó tanuló. A tavalyi év végén is csak azért hozták ki második tanulónak, hogy az első egy szekus pártaktivista fia legyen. Most már ebben az új világban remélem, hogy mindenki érdem szerint kapja majd a jegyeit.

Az első nap vakáció után Enikő osztályfőnöke 10 percen keresztül beszélt arról, ami az országban történt, aztán megtartotta az órát, mintha mi sem történt volna. Mindenki tudja, hogy nagy kommunista, a gyerekek csak fél füllel figyeltek oda. A többi tanár is tartotta rendesen az óráit.

Attila sem számolt be másról a 20-as iskolában. Csak annyit mondott, hogy mostantól nem tanárelvtársnak meg tanárelvtársnőnek kell szólítani a tanárokat, hanem: tanár úr, tanárnő. Ceaușescu képe meg az idézetei lekerültek a falról. A tankönyvek elejéről még a vakációban kitépkedte mindenki a diktátor fényképét. 
A magyar tanárok, többek között Székely József biológiatanár, aki Enikő kedvence, azt mondják, kérvényezni kell magyar osztályok indítását a szatmári elméleti és ipari líceumokban. Mi is aláírtuk azt a papírt, de úgy néz ki, hogy nem lesz belőle semmi, mert a román licik igazgatói, tanárai soha nem egyeznek bele.

Szatmár, 1990. január 9.