Ma lett volna 72 éves Ceaușescu

Tegnapelőtt tudtam meg a rádióból, hogy tulajdonképpen nem is január 26-án született Ceaușescu, hanem 23-án. Azt nem mondták, hogy miért kellett olyan sok éven keresztül három nappal később ünnepelni őt...

Ez a nap valóságos nemzeti ünnep volt még egy évvel ezelőtt is. Az újságok a címlapon kívántak neki boldog születésnapot. A pionírcsapatok, szocialista üzemek és gyárak egymással versenyeztek, hogy melyikőjük tud szebb ajándékot küldeni neki. A Mondiala is mindig küldött. Ezek az ajándékok aztán nagy raktárak mélyére kerültek, mert használhatatlanok voltak, pl. szőttes szőnyeg „Soká éljen Ceaușescu elvtárs!” felirattal.

Nagy ebédet is rendezett ilyenkor Ceaușescu, melyre meghívták a főbb pártfunkcionáriusokat. Ám teljesen hagyományos ételek kerültek az asztalra, ahogy a vendégek kissé rosszallóan megjegyezték, mint például boeuf-saláta, kocsonya, sült csirke, disznósült, töltött káposzta stb. 

Ebben a szép új világban azt is lehet tudni, mi volt az ünnepi menü. Sajnos azon már nem lehet változtatni visszamenőleg, hogy az emberek nagy része éhezett ilyenkor...

Összefutottam az első emeleti szomszéddal a lépcsőházban (Enikő mindig rám szól, hogy ne mondjam scara-nak). Azt mondta, ne legyen „hiányérzete” senkinek, hamarosan ki fognak találni valami mást, amit ekkor ünnepelhetnek. Hát hiányérzetem az nincs... Azt is mondta, hogy a keresztény ünnepek is a pogány ünnepeket helyettesítették be, a kelta téli napforduló ünnepe helyett lett Jézus születése (karácsony). Én hívő ember vagyok, bár templomba nem sokat járok (inkább Egriben, ha otthon vagyunk), de rossz ezt még hallgatni is...

Ez a szomszéd tanult ember, írtam róla máskor is, néha elég furcsán viselkedik: minden vasárnap kimegy az ócskasorba, román és szovjet kitüntetéseket vásárol, meg más emlékeket (pl. egyenruhát, könyveket) a forradalom előttről. Kérte, hogy adjuk el neki Enikő pionír dolgait is, hát én azt mondtam, inkább megtartanám emlékbe. A kommunizmusnak vége, a pionírságnak vége, Enikő azonban megdolgozott értük.

Szatmár, 1990. január 26.