Papírgyűjtés a 20-as iskolában

Egy ideje nem írtam, mert betegek voltunk. Attila hazahozott valami vírust az iskolából, ami aztán végigment az egész családon. Enikő volt a legbetegebb, mivel elhanyagolta a hűlését. Pedig hányszor mondtam neki, hogy öltözzön fel rendesen, elvégre tél van! Végigmenni a töltésen meg a régi hídon kigombolt kabáttal, sapka, sál nélkül, meghozta az „eredményét”: tüdőgyulladásba esett és injekciózni is kellett. Két hétig hiányzott az iskolából, csak február 19-től kezdett újra járni.

Attiláék iskolájában nagy papírgyűjtés volt. A forradalom előtt is voltak ilyen papír- meg vasgyűjtési akciók, a tanító néni és a tanárok mindig ferde szemmel néztek azokra, akik nem vittek eleget. Hát sajnálom, mi inkább hazavisszük azt a kis papírt Egribe, jó lesz a szüleim cserépkályhájába gyújtónak! Azért egy zacskónyi régi könyvet meg füzetet az én fiam is felvitt az iskolába, hogy ne szólja meg senki. 

Majdnem azt írtam: punga - Enikő ilyenkor kijavít, hogy mondják helyesen magyarul, de én már csak a frigiderrel, kaloriferrel, balkonnal, szkárával, gosztát csirkével vagyok megszokva. Sok minden ragadt rá a magyar liciben, pedig még csak pár hete jár oda, aminek nagyon örülök. Nekem elég nehéz az áttérés, mert a Mondialában meg a szomszédokkal is így beszélünk, ezért néha kizökkenek a helyes beszédből.

Majdnem elfelejtettem, Attila nemcsak vitt, hanem hozott is a papírgyűjtésből: egy nagy piros könyvet, aminek „Omagiu” a címe, és tele van Ceaușescut dicsőítő szöveggel, képpel. Mikor megláttam, azt hittem, elment az esze ennek az én fiamnak! Aztán kiderült, hogy a szomszéd az elsőről kérte meg, ha talál valamit Ceaușescuról meg a kommunizmusról, hozza el neki. Kapott érte egy kis pénzt is, amiből vett pár Loz in plic-et és egy kis édességet, amit imád.

Szatmár, 1990. január 20.