Viszlát, pionírok!

Attila ma azzal jött haza, hogy nem lesznek többé pionírok. Ha jól számolom, körülbelül 40 éves lehet a pionír szervezet. Még iskolába jártam 1964-ben, amikor a 15 éves fennállását ünnepeltük. Én szerettem pionír lenni és a gyerekek is alig várták, hogy nyakukba köthessék a piros nyakkendőt. 

Enikő egy csomó kitüntetést is kapott: Pionier de frunte, Cutezătorul, Pionier fruntaș în munca patriotică – fel se tudom sorolni mindet. Most már nem lesz alkalma hordani őket, ahogy az osztályfelelősi sárga zsinórt sem.

Mi lesz a hétvégi foglalkozásokkal meg a pionír táborokkal? Olyan szervezetek, amik összefogják az iskolásokat, mindig voltak és szükség is van rájuk. Kár, hogy mindent eltörölnek, még azt is, ami jó.

Szatmár, 1990. január 12.