Egy félresikerült ünnepség

Tudtam én, hogy nem lesz ennek jó vége... (Enikő is szeretett volna sógoromékkal menni, de nem engedtem meg. Megmondtam neki, hogy üljön csak az iskolában, és tanuljon!)

Ma délelőtt még minden a terveknek megfelelően történt. 10 órakor ünnepi mise volt a székesegyházban. Ezután a tömeg átment volna a Bălcescu-szoborhoz, itt akartak koszorúzni. Igen ám, de közben a szervezőket értesítették, hogy a szobornál lévő kis park tele van román tüntetőkkel! Így inkább a székesegyház mellett lévő Krisztus-szobornál tartották meg a műsort, majd ide helyezték el a koszorúkat is.

Közben a román tömeg átvonult a régi központba, ahol kisebb összetűzésekre is sor került, például megrongáltak pár magyarországi autót. Szerencsére nem lett nagyobb baj! Ami érdekes, hogy a szervezők hiába kérték a jelenlévő rendőrség közbelépését, ők egy esetben sem avatkoztak be.

Különben nem értem, mi bajuk volt a vátrásoknak a Bălcescu-szobor megkoszorúzásával. Ha jól tudom, Bălcescu egy bukaresti forradalmár volt, még a kommunisták is szerették, azért állítottak szobrot neki Szatmáron.

12 óra körül a magyar résztvevők egy része elment Erdődre, Irénkéék is, a román tömeg pedig az új központba vonult, ahol megint tüntetni kezdtek. Sógorom mondta, hogy Erdődön ismeretlen tettesek elvágták a villanyvezetéket azért, hogy az emberek ne tudják meghallgatni az ünnepi beszédeket. Hangosítás nélkül sajnos csak a szónokok közvetlen közelében lehetett hallani valamit, nem is tudja, kik mondtak beszédet a jelenlevők közül. Ezért a tömeg lassan szedelőzködni kezdett és keserű szájízzel távozott, mivel az egészet nem így képzelte el. Még azt is hallotta Karcsi, hogy a főszervezőket, Pécsit és Formaneket rendőrautóval vitték vissza Szatmárra, nem lehet tudni, miért. Meg volt egy busznyi gyerek Nagykárolyból, őket is hazaküldték. 

Komolyabb baj nem történt, mindenesetre annak örülök, hogy Enikő nem volt ott. Talán egy pár év múlva másképp lesz minden, és akkor majd rendben megtartják az iskolai meg a városi ünnepségeket, nem csak március 15-én, hanem más jeles alkalmakkor is...

Szatmár, 1990. március 15.

Kik voltak a román tüntetők? Szatmári lakosok tiltakoztak a március 15-i megemlékezés ellen, vagy más településről szállították be őket? Egyesek szerint aznap reggel érkeztek a városba teherautókon. Azt tudjuk, hogy nem az Avas vidékéről származtak, mivel egy avasfelsőfalui orvos, Pop Mihai lebeszélte az ottaniakat az elindulásról.

A megmozdulás román résztvevőinek egy része mindenképpen a város munkásai közül került ki, elsősorban az Unio gyárból. Szemtanúk szerint az Unio gyári munkásoknak nem volt kötelező részt venni az eseményen, de a részlegvezetők szabadon engedélyezték bárkinek a távozását, így a magyarokét is, akik részt akartak venni a megemlékezésen.

A másik, máig tisztázatlan kérdés a magyar zászló ügye. A román sajtóban és közvéleményben elterjedt, hogy az ünnepség idején kitűzték a magyar zászlót a székesegyházra, s ez váltotta ki a román tömeg haragját. Egy szemtanú szerint a gyári munkások az új központban gyülekeztek, majd a zászló kitűzése után döntöttek úgy, hogy átvonulnak a régi központba, egyikük le is tépte a zászlót. Az esemény főszervezői cáfolták a zászló kitűzését.

Mi állította meg a főtéren összegyűlt két tömeget, hogy ne legyen nagyobb összecsapás, mint néhány nap múlva Marosvásárhelyen? Elsősorban az, hogy az ünnepségen résztvevő magyarok nem reagáltak a provokatív viselkedésre.

A hivatalos ünnepségek után a román tömeg a délutáni órákban tovább folytatta tiltakozó megmozdulását. A két főszervezőt, Pécsit és Formaneket az erdődi ünnepség idején egy rendőrautó visszavitte Szatmárnémetibe, arra hivatkozva, hogy a tömeg őket akarja látni. A közigazgatási palota alagsori részén át a nagy ülésterembe kísérték őket, ahová egy rögtönzött ülést hívtak össze. Itt főleg a Vatra Romănească képviselői voltak jelen. Az ülésen Pécsit és Formaneket tették felelőssé a kialakult helyzetért, s kérték lemondásukat, aminek ők – nyugalmukat végig megőrizve – eleget is tettek.

Az ellenük felhozott egyik vádpont az volt, hogy az ünnepségre készült plakátokon Petőfi képe mellett szerepelt az 1940-es – a második bécsi döntésre és Észak-Erdély visszacsatolására – emlékeztető évszám. Formanek és Pécsi szerint ez tévedésből került oda, mivel a plakát elkészítéséhez egy 1940-ben készült rézkarcot használtak, s az évszámot nem törölték le a plakátról.