Fekete március

Az írógéppel írt jegyzeteknek itt vége szakad. Találtam még a 30 évvel ezelőtti, megsárgult lapok között egy kivágott újságcikket a marosvásárhelyi fekete márciusról, de onnantól kezdve egyetlen sort sem írt nagymamám...

Annyi mindenre lettem volna még kíváncsi... Például, mi volt a véleménye az erdődi történésekről? Tudjuk, hogy először megrongálták, majd felrobbantották az ottani Petőfi-obeliszket (lásd a képen). Mit gondolhatott erről, amikor ezt meghallotta? Sejtette, mi a kapcsolat a szatmári március 14-15-i események és a vásárhelyi pogrom között? Olyan kérdések ezek, amelyekre máig nincsenek megnyugtató válaszok.

Jobb híján Irénke nénit faggattam, tőle elég sokat megtudtam. Ő és Karcsi bácsi meglehetősen tisztán láttak már akkor sok mindent, és Irénke néni elmondása szerint nagymamám is, mert ő volt az, aki először felismerte, hogy az 1990. március 15-i plakáton szereplő 1940-es évszámból valakik még politikai tőkét fognak kovácsolni.

Szeretnénk néhány szót ejteni a vásárhelyi eseményekről is. „Székelyföld fővárosában” a magyarok március 15-i megemlékezését követő napon román tüntetők leverték egy patika kétnyelvű feliratát, letépték a magyar nyelvű plakátokat, s pogromhangulatot teremtettek. A románok között azonban az terjedt el, hogy románokat bántalmaznak, s a Vatra Românească aktivistái feltüzelték a környékbeli falvak tájékozatlan lakosságát. Időközben a marosvásárhelyi orvosi egyetem magyar nemzetiségű hallgatói ülősztrájkkal követelték a magyar nyelvű oktatás visszaállítását. A sztrájkot március 19-én felfüggesztették, mert a városba érkezett Bukarestből a kormány küldöttsége. 

A tárgyalások alatt a Vatra által toborzott tömeg magyarellenes jelszavakat skandált, délután több ezer, jórészt a környékről beszállított román csatlakozott hozzájuk. A tömeg, miután kikövetelte Kincses Elődnek, a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa megyei alelnökének távozását, vandál pusztításba kezdett, délután megostromolta a Romániai Magyar Demokrata Szövetség helyi székházát. Az épület padlására felmenekült magyarok kiszabadítására csak órák múlva érkeztek katonák, akik tétlenül nézték végig, amint az épületből kilépőket brutálisan összeverik. Sütő András író ekkor szenvedett súlyos fejsérüléseket, bordasérüléseket, s elvesztette fél szemét. Számos sérültet kellett kórházba szállítani.  

A magyar munkások március 20-án reggel sztrájkba léptek, a városháza előtt több tízezer magyar követelte, hogy Ion Iliescu azonnal jöjjön a városba, Kincses Elődöt helyezzék vissza tisztségébe, a történteket pedig vizsgálják ki. Délután újabb összecsapásra került sor magyarok és románok között. A kormány tankokat küldött a rend helyreállítására, de a páncélozott járművek csak felsorakoztak a főtéren, meg sem próbáltak közbeavatkozni. A csatározásokat késő este az döntötte el, hogy a magyarok segítségére megérkeztek a környék magyar nyelven beszélő cigányai, majd a székelyek is.

A hatóságok rendkívüli állapotot hirdettek ki, a viszonylagos nyugalom csak március 21-re virradóra állt helyre. A marosvásárhelyi vérengzés legfontosabb következménye a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) létrehozása volt, amely a korábbi Securitate helyébe lépett. A sokkolt romániai magyarok közül sokan vándoroltak ki a vásárhelyi eseményeket követően. Idővel szerencsére enyhültek az interetnikus feszültségek, mostanában a „magyar kártya” leginkább választások idején szokott előkerülni.