Ima az anyákért, a megszületett és a meg nem született gyermekekért

Elég régen nem jelentkeztem már, mert nagyon lehangolt voltam. Azt is leírom, hogy miért. Elvesztettem egy jó barátnőmet, Ildikót.

Ildikóval 2 évvel ezelőtt a gyárban barátkoztunk össze, ő akkor került oda. Jóval fiatalabb volt nálam, 27 éves, mégis nagyon jól megértettük egymást. Sajnos a házassága nem sikerült, hamar elvált, egyedül nevelte kislányát.

Ezzel az Ildikóval történt egy baleset, hogy úgy mondjam. Terhes lett, és az apuka, mikor megtudta, sorsára hagyta őt. Ildikó teljesen kétségbeesett, kapkodott fűhöz-fához, mert tudta, hogy egyedül nem lesz képes felnevelni két gyereket úgy, hogy mellette teljes normával dolgozik.

A szüleitől sem kérhetett segítséget, mert falun éltek, akárcsak az én szüleim, és nem akarta, hogy szájukra vegyék az ottani emberek. Sajnos nem tudtam segíteni, nem volt senki ismerősöm, aki megcsinálja az abortuszt.

Egy kis pénzt tudtam volna kölcsön adni, mert ha valaki kórházban akarja, hogy csinálják, bár nagyon drága, kb. két fizetésbe kerül, de legalább biztonságos. Végül is az orvos börtönbüntetést kaphat, ha kitudódik, hogy tiltott abortusznál segédkezett, azért ennyi. Ildikó azonban nem akarta, azt mondta, annyit nem ér meg...

Ez a ’66-os törvény megnyomorította az életünket! Annyi dekrét-gyerek jött a világra azóta, hogy a közelünkben levő 20-as iskolában 3 váltásban folyik a tanítás, reggel 7-től este 7-ig.

Ildikóra visszatérve: vagy magával csinált valamit vagy segítettek neki, tény az, hogy összeszedett egy csúnya fertőzést, a kórházban meg inkább hagyták elvérezni, mert nem akarta a kirendelt szekusnak megvallani, mi történt pontosan. Hát így maradt félárván a kicsi lánya, igazán szomorú!

Ildikó csak egy áldozat a sok közül. A fő, hogy megvalósuljon Ceaușescu álma, miszerint azé a Kárpát-medence, aki teleszüli azt. Az, hogy ezek közül a gyerekek közül nagyon sokan nyomorúságos árvaházakba kerültek, a legkevésbé sem érdekli őt. Az 1966-ban még 19 milliós ország így növekedett 23 milliósra az idei évre. 

Akkor este gyújtottam egy gyertyát Ildikóért meg a kisdedért is. Én református vagyok, ő viszont katolikus volt. Nyugodjon békében!

Szatmár, 1989. november 11.

A dekrét-gyerekek azok voltak, akik az 1966-os abortusztilalom következtében jöttek létre, vagyis nem kívánt terhességekből.

Éppen a napokban néztünk bele töri órán Cristian Mungiu „4 hónap, 3 hét, 2 nap” című filmjébe, ami az abortusztilalom következményeiről szól. Otthon megnéztem az egész filmet, mert érdekelt. Ütős film, pontosan a mondanivalója miatt!

Azoknak az édesanyáknak, akik sok gyereket szültek, Hős Anya kitüntetést adtak. Aki nem házasodott meg és nem született gyereke, annak pedig adót kellett fizetnie. Az is adót kellett fizessen, aki szeretett volna gyereket, de valamiért nem lehetett neki.

Így nézett ki a Hős Anya kitüntetés.