Készülődés március 15-re

Enikő lelkesen, csillogó szemekkel jött haza a líceumból. Elújságolta, hogy egy hét múlva kis ünnepséget tartanak az iskolában, amivel az 1848-as forradalom kitörésére fognak emlékezni. Lesz néhány szavalat és közös éneklés, ő is fog verset mondani. Az biztos, hogy szépen szaval, több szavalóversenyen vett részt mostanáig, még helyezést is elért. Örülök az örömének.

Sajnos nem tudok ott lenni, pedig olyan szívesen meghallgatnám! Március 15-e szerdára esik, szinte biztos, hogy nem tudom elcserélni a műszakomat. Sose láttam még hasonló ünnepséget sem! Mostanáig nem is volt szabad az 1848-as forradalom kitörését ünnepelni, agyba-főbe verte volna a Szeku azokat, akik ilyenen részt vesznek.

Még egy plakátot is hazahozott Enikő, és azt mondta, hogy városi ünnepség is lesz, az RMDSZ és a MADISZ szervezi. Kérdésemre, hogy ki van a plakáton, megdöbbenve válaszolta: „Anya, te nem látsz? Petőfi!!!”

Van az egyik régi könyvemben kép Petőfi Sándorról, de azon egyáltalán nem így néz ki. És azt sem értem, ha ez Petőfi, és az 1848-as forradalomról van szó, akkor mit keres az 1940-es évszám a sarokban? Mindenki tudja, hogy akkor jöttek be újra a magyarok Erdélybe, édesanyámék is felmentek Szatmárra szeptember 5-én, mert látni akarták Horthy Miklóst a fehér lován. 

Felhívtam Irénkét, hogy megosszam vele aggodalmaimat, de persze már tudott az ünnepségről és a plakátról is. Azt mondta, ne fessem az ördögöt a falra! Meg hogy nálam félősebb embert nem sokat látott... A forradalom előtt minden bokorban szekust láttam, most meg vátrást. Mérges lettem, gyorsan elköszöntem, mielőtt olyat találok mondani, amit később megbánhatok. Végül is jobb félni, mint megijedni, nem?

Szatmár, 1990. március 8.

Az 1990 márciusi események megértéséhez néhány szót kell ejteni az RMDSZ és a Vatra Românească megalakulásáról Szatmárnémetiben.

Volt Szatmáron egy értelmiségi csoportosulás, melynek tagjai már az 1989 decemberi események előtt találkozgattak egymás lakásán, és beszélgettek a romániai helyzetről. A december 22-i fordulatot követő találkozókon merült fel először egy érdekvédelmi szervezet megalakításának ötlete. Egy nappal az országos szervezet alakulása után, december 26-ára hirdették meg az RMDSZ helyi szervezetének hivatalos alakuló ülését, amire a színház nagytermében került sor. Több százan vettek részt rajta, sokan az utcán álltak és hangosbemondóról követték a bent zajló eseményeket. Az itt elfogadott Zárónyilatkozat tartalmazta a körvonalazódó megyei szervezet követeléseit: magyar nyelv szabad használata a közigazgatás, törvénykezés stb. területén; kétnyelvű feliratok és helységnévtáblák; képviselet az állami és vállalati adminisztrációban; anyanyelvi oktatás minden szinten, a diákok létszámától függően; szabad utazás minden korlátozás nélkül, a helsinki záróokmányban foglalt további emberi jogok tiszteletben tartása stb. A szatmári RMDSZ első megyei értekezlete 1990. február 15-én volt.

A Vatra Românească egy szélsőséges nacionalista mozgalom és egyesület, amely 1990. február 7-én alakult Marosvásárhelyen azzal a céllal, hogy megmentse a „saját hazájukban üldözött” románokat a magyar „hordáktól”. Hivatalos megalakulása előtt már érezni lehetett jelenlétét Szatmáron, a visszaemlékezések szerint január óta folyt a szervezkedése az Unio gyárban. Február 1-jén aztán tömegtüntetésre került sor az új központban. Első ránézésre spontán megmozdulásnak látszott az akció, amiben főleg Unio gyári munkások vettek részt. A tömeg követelte a Nemzeti Megmentési Front vezetőinek lemondását, illetve a NMF átszervezését, hogy abban üzemi és intézményi képviselők vegyenek részt. A tömeg transzparensei között Iliescu lemondását követelő is volt. A tüntetés másnap, február 2-án is megismétlődött, a követelések ugyanazok voltak. A tömeg megrohamozta a NMF székházaként működő közigazgatási palotát, és betörte annak ajtaját. A megmozdulásról szóló újságbeszámolókból nem derül ki, hogy ki állt a megmozdulás mögött, de utólag ez egyértelműen a Vatra első nyílt utcai megmozdulásának tekinthető.