Valami történik!

Nővérem, Irén hozta a híreket. Már említettem, hogy Karcsi, a férje kántor, és van egy egyetemista fiuk Temesváron, így az elsők között értesültek arról, hogy mi történik ott.

Tegnapelőtt tüntetés kezdődött Temesváron, méghozzá Tőkés László lelkész kilakoltatása ellen tiltakoztak. Másnap az akció folytatódott: magyarok és románok gyűltek össze a Mária-téri református templomnál, kiállva Tőkés László mellett. A polgármester személyesen ígérte meg neki, hogy nem fogják kilakoltatni.

A zavargások más helyszíneken tovább folytatódtak, és elhangzottak az első rendszerellenes jelszavak is.

Lehet, hogy nem is kell olyan sokat várnunk a változásra, mint eddig gondoltam? Minden attól függ, hogy más városokban lesznek-e tüntetések, meg hogy sikerül-e elfojtani a temesvárit. Brassóban 2 évvel ezelőtt sajnos sikerült. 

 

Szatmár, 1989. december 16.

A fenti sorok megértéséhez tudni kell, hogyan lett Tőkés László a rendszer ellensége. Ahhoz, hogy a nemzeti-kommunista rezsim célkeresztjébe kerüljön egy pap, egy tanár vagy bármilyen más értelmiségi, elég volt, ha tette a dolgát. Közösséget szervezett, baráti körben vállalta a hivatalos kánontól eltérő politikai nézeteit, és életet lehelt gyülekezetébe. Az addig alig 30 főt meghaladó templomlátogatottság hamarosan megsokszorozódott, egyre több fiatal konfirmált. 

Tőkés László nem csak a reformátusokat mozgatta meg, nagyon sok katolikus is eljárt a vasárnapi istentiszteletekre és egyéb rendezvényeire. Sokat tett a magyar ökumenéért is, meghívta prédikálni Hajdú József katolikus plébánost, s ő is eleget tett az utóbbi viszontinvitálásának. Ennél még tovább ment a közösségszervezésben, mikor paptársaival együtt hivatalosan tiltakozni mert a falurombolás terve ellen.

1989-ben a nagyváradi püspök, Papp László felfüggesztette Tőkést állásából, és bírósági végzés alapján el kellett hagynia a parókiát. Tőkés László ezt megtagadta, és azért, hogy megvédjék a támadásoktól, egy idő után az egyházközség férfi tagjai (alkalmanként 7-8 személy) felváltva biztosították a templom mellett lévő lelkészi lakásának éjjel-nappali őrzését.

Tőkés még '89 nyarán, július 24-én, a magyar televízió Panoráma című műsorában beszámolt az őt és családját sújtó hatósági intézkedésekről, bírálta a bukaresti rezsimet, és kérte a nemzetközi közvélemény támogatását. Az interjút két kanadai újságíró vette fel márciusban.

Szatmáron a temesvári eseményekről akkoriban annyit lehetett tudni, amennyit a magyar rádió és televízió hírül adott, vagy amit a Temesváron tanuló, onnan hazaérkező egyetemisták meséltek. 

Az 1987. november 15-i brassói felkelés közvetlen oka az volt, hogy a Vörös Zászló teherautógyárban önkényesen megkurtították a fizetéseket, és ezt csak fizetésnapon közölték velük. Az üzemi vezetés arra hivatkozott, hogy a dolgozók nem teljesítették a normát. Az éjszakai műszak már szombaton elkezdett sztrájkolni, vasárnap a reggeli műszak is csatlakozott hozzájuk. A vezetés nem volt hajlandó tárgyalni a tiltakozókkal, ezért több százan elindultak a városközpont felé. A tömeg egyre nőtt. Mire a pártház elé értek, már 8000-en lehettek. A tiltakozók betörtek az épületbe és feldúlták azt. A többi éhséglázadással ellentétben itt Ceaușescu- és rendszerellenes jelszavakat kiabáltak. 

A felbőszült tömeget különleges katonai egységek oszlatták fel könnygázzal és vízágyúkkal. Kb. 300 résztvevő ellen indítottak eljárást, megverték, megkínozták őket, és közülük 60 embert ítéltek kényszermunkára.. A börtönbüntetések 0,5-3 év közöttiek voltak.